Crush Me 3.fejezet

                          Crush Me

                         3.fejezet

- Akkor még mindig áll a randi? - kérdeztem rá reggel a TS-ben miközben csináltam magamnak egy teát.
- Természetesen - mosolygott rám.
Sajnáltam szegényt, elvégre csak kihasználom, szánalmasnak érzem magam, de gondolj csak a pénzre Hae Ra, a pénzre! De ő nem feltétlenül fogja megtudni, hogy én teszem tönkre a bandájukat, sőt, ha mindent jól csinálok akkor nem is fognak gyanút és még a pénz is az enyém, de a szabotálásokba is bele kéne kezdenem, de túl lusta vagyok, egyelőre el kell kérnem, hogy bízzanak bennem és megkedveljenek. - Hé, itt vagy? - intett felém Daehyun, észre se vettem, hogy így elkalandoztak a gondolataim.
- Ja, persze - túrtam bele a hajamba - de mit is kérdeztél?
- Hogy hova akarsz menni... - sóhajtott fel - biztos vagy te ebben a randiban? - nézett rám komolyan.
- Igen, szívesen megismernélek jobban - bólintottam határozottan. Az arcán láttam, hogy kételkedik, de inkább nem firtatta.
- De akkor végül is hova megyünk? - tette fel újra.
- Őm... nekem igazából mindegy, de valami jó helyre - ültem le mellé.
- Akkor majd kitalálok valamit - simított végig a karomon, kellemes érzés volt, de ügyeltem arra, hogy ne essek belé teljesen...

Éppen mosogattam a stúdió konyhájában, amikor benyitott valaki.
- Akkor te most Daehyun hyung-gal jársz? - lépett mellém az a Himchan nevezetű.
- Igazából nem, de elhívott randizni - nem tudom mióta érdekli, hogy kivel vagyok együtt - de miért érdekel - vontam föl a szemöldököm.
- Csak úgy - rántotta meg a vállát és kivett egy palack vizet a hűtőből, majd visszament a többikekhez. Nem sokkal később én is követtem. Éppen egy új számot vettek fel, de szerencsére nem zavartam meg őket. Lehuppantam a stúdióban elhelyezett bőr kanapéra és élvezettel figyeltem milyen beleadással énekelnek, de már nem sokáig, jelent meg egy ördögi vigyor az arcomon, de gyorsan abba is hagytam a mosolygást, mert pont Daehyun következett és elég furán nézett engem.

- Jó a szám? - ült le mellém Daehyun - sokat dolgoztunk rajta - mosolygott.

- Igen, nagyon tetszik - bólogattam - de sajnos még nem igazán tudom mindannyiótok nevét, azt tudom, hogy őt Himchan-nak hívják - mutattam a fekete hajú srácra - na meg azt, hogy te vagy Daehyun - mosolyogtam.
- Ja, persze mi még nem is nagyon mutatkoztunk be, tehát, ő Zelo -  mutatott egy nagyon magas fiatal srácra, tuti, hogy ő a legfiatalabb? Olyan magas - ő ott pedig Jong Up - intett egy alacsonyabb fiú felé aki a telefonját nyomkodta, hirtelen egy srác landolt a kanapén Daehyun mellett.
- Hello haver! - nevetett fel.
- Ő pedig Youngjae - mutatott a nevető fiúra - Hé, nem vagyok egyedül - fordult felé, majd lepacsiztak.
- Oh bocs, te vagy az új gyakornok igaz? Hogy is hívnak? - nézett rám.
- Hae Ra vagyok - feleltem. Látszólag nem nagyon foglalkoztatta a dolog, mert azonnal Daehyun felé fordult - van kedved ma elmenni valahova bulizni?
- Bocs, de ma nem fog menni - válaszolt halkan Daehyun, gondolom nem akarta, hogy mindenki megtudja.
- Miért? - nézett rá értetlenül Youngjae.
- Majd elmondom - bólintott.
Yougjae kicsit dacosan odakullogott Jong Up-hoz, biztos rosszul esik neki ha nem tud valamiről...

A délelőtt és a délután egyhangúan telt, próba, próba, próba. Hamarabb eljöttem a TS-ből, hogy fel tudjak készülni a randira. Daehyun hatra jön értem, de háromnegyed hatra már készen voltam. Egy sötétkék térdig érő ruha mellett és egy közép magassarkú fekete cipő mellett döntöttem, ez az összeállítás remelül ment a fekete hajamhoz, még egyszer megnéztem magam a tükörben, majd elindultam kifelé, az utcán már ott vár Dehyun egy autóban, beültem mellé és becsatoltam a biztonsági övemet.
- Na, hova is megyünk - kérdeztem egy gyors köszönés után.
- Elmegyünk vacsorázni, majd sétálunk egyet a folyóparton.
- Hmmm... jól hangzik - mosolyodtam el.

A folyónál hűvös szél fújt, elvégre a város szélén vagyunk és itt nem olyan meleg a levegő. Jelzés képpen összehúztam magam és kicsit vacogó hangot adtam ki. Daehyun azonnal megértette, hogy mire célzom ezzel, így gyorsan rám is terítette a zakóját.
- Köszi - leheltem.
Csak mosolygott és jobb karjával átkarolt.
- Jobb? - kérdezte kedvesen.
- Sokkal - súgtam halkan. Találtunk egy padot amire le is ültünk, de még mindig baromira hideg volt.

- Ennyire fázol? - nézett rám aggodalmasan - hazavihetlek ha akarod - mondta kicsit szomorkásan.
- Nem, dehogy, nekem jó ez így - húztam magam össze és a vállára hajtottam a fejem, sokat beszélgettünk, el is felejtettem nézni az időt, csak arra lettem nagyon figyelmes, hogy a végtagjaim lefagynak a helyükről és inkább hazavitettem magam.

A küszöbön állva még egyszer megköszöntem az estés és megöleltük egymást. Bezárva az ajtót, kibújtam cipőmből, amiben már szinte elgémberedett a lábam és eldobtam magam az ágyon...

Crush Me 2.fejezet

                    Crush Me

                    2.fejezet

- Halló? - szóltam bele a telefonba rekedtes hangon.
- Jó napot! Maga Park Hae Ra kisasszony? - hangzott egy méltóságteljes hang a telefon túloldaláról.
- Igen - feleltem figyelmesen.
- A TS Entertainment-től hívom, ön jelentkezett a gyakornoki állásra?
- Igen, én voltam - ültem fel az ágyon.
- Kérem jöjjön ma be a TS-be tizenegy órára.
- Rendben, ott leszek, viszlát.
- Viszlát - tette le a vonal túl oldalán lévő férfi.
A hívás után az első gondolatom az volt, hogy miként is kezdhetnék bele a terv megvalósításába, tönkretenni és szabotálni a B.A.P-t nem lesz egyszerű. Legalább elláttak volna információkkal, vagy valami. Lassan felálltam az ágyról, majd kimentem reggelizni a konyhába, az evéstől kicsit élénkebb lettem, így volt erőm törni a fejem. Majd a próbákon valahogy igyekszem őket hátráltatni, csak egy ideig, valami nagyobbat kell kitalálnom, ha teljesen tönkre akarom tenni őket.

Pontosan tizenegyre megérkeztem a TS-be, a titkárnő azonnal a főnök irodájába kísért, ezúttal nem ültem le, hanem állva vártam mit akarnak mondani nekem.
- Park Hae Ra kisasszony, még mindig szeretne gyakornok lenni nálunk?
- Természetesen uram - bólintottam.
- Rendben, felvesszük magát egy próba időre, ha megtetszik nekünk, akkor természetesen tovább is maradhat - a főnök hosszasan tudatta velem a teendőimet, segítenem kell a bandáknak meg ilyenek, nem hangzott nehéznek - Akkor elvállalja? - fonta össze ujjait.
- Igen uram - bólintottam ismét.
- Rendben, Miss Lee segít önnek. Miss Lee - nézett titkárnőjére - kérem mutassa be a kisasszonyt - intett felém.
- Azonnal uram - hajolt meg gyorsan és kitessékelt engem az ajtón, majd elindultunk egy stúdió felé.

A stúdióban jó nagy volt a hely, hat srác éppen próbált amikor beléptünk.
Jöttünkre felénkkapták a tekintetüket, kicsit kínosan éreztem magam hat fiú társaságában.
- Fiúk, ő Park Hae Ra, az új gyakornok, ő fog nektek segíteni - mutatott felém.
Én csak a földet bámultam, nagyon kellemetlen volt a szituáció.
- Heh, szerintem elboldogulunk egy ilyen kislány segítsége nélkül is - nevetett az lenézően.
- Hé Himchan, néha lehetnél kedvesebbb is! - bökte oldalba egy barna hajú azt a Himchan nevezetűt, aki szerintem a tükör előtt többet lógott mint amennyi lélegzetet vesz.
- Na Daehyun, ennyire bejön, vagy már ismered? - mondta Himchan, erre a mondatra felkaptam a fejem, mire a tegnapi sráccal találtam szembe magam. A lélegzetem is elállt.
- Áh,, ne hülyéskedj, ez az a lány aki tegnap segített.
- Jaaa a csoda lány - lépett elő nevetve egy nagyon magas srác.
- Na én akkor magatokra hagylak benneteket - szólt a titkárnő és kisurrant az ajtón, legszívesebben én is elszaladtam volna, de sajnos nem tehettem... elvégre sok pénzzel játszadozom. Pár percig igyekeztem a padlót tanulmányozni, fogalmam sem volt arról, hogy mit mondhatnék. Hat fiú állt előttem, ó egy kicsit sem kellemetlen! Valamit beszéltek, mire öt srác, a tegnapit kivéve, kivonult az ajtón.
- Hát végül nem a TV-n keresztül ismertelek meg - próbálkoztam viccelődve.
- Aha - vakarta meg a tarkóját - őszintén nem is gondoltam volna, hogy itt fogsz dolgozni.
Csak mosolyogtam és bólogattam - szóval Daehyun igaz?
- Ja, igen - nevetett kicsit kínosan.
Bámultuk egymást kb öt percig, míg végül, nagy nehezen megszólalt:
- Van kedved meginni egy kávét?
- Persze, miért is ne.

Daehyun elkordinált a konyháig ahol mindkettőnknek csinált egy-egy csésze teát.
- Finom - szóltam amint belekortyoltam a meleg löttybe.
Megköszönte a bókot, majd a szemembe nézett.
- Van kedved elmenni majd valahova?
Tudtam, hogy mire gondol, bár nem tudom, hogy jót tenne-e a tervnek, ha elkezdenék az egyik sráccal kavarni.
- Őm, még nem is nagyon ismerlek, majd lehet egy kicsit később.
Szegényt még nem igazán utasíthatták el, eléggé el volt szomorodva, elvégre egy sztárral ki ne akarna randizni. Ha nem mentem volna bele ebbe az egészbe, akkor szívesen elmentem volna vele.
- Igen igazad van bocsi - mondta.

Nem volt kedvem tovább az elkeseredett és megalázott arcát nézni, inkább felhívtam megbízómat, hogy találkozzunk. Negyed órával később egy fekete limuzin állt meg a házam előtt, be is ültem és köszönés nélkül azonnal rá is tértem a lényegre.
- Az baj lenne ha az egyik sráccal elkezdenék kavarni?
- Nem, sőt, akkor még jobban a bizalmukba férkőzhetnél - kortyolt bele egy pohár borba - kér? - tartott felém egy poharat.
- Nem köszönöm - utasítottam el, világ életemben utáltam az alkoholt. Otthon felhívtam Dae-t és megbeszéltünk egy randit.

Crush Me 1.fejezet

                      Crush Me

                      1.fejezet 
 
- Akkor elvállalja? - nézett izgatottan és egyben komolyan az öltönyös férfi a szemembe. A kocsi kényelmét élvezve, nyugodtan ültem a helyemen. Amit kértek tőlem, nem volt számomra nagy elvárás, már sokszor csináltam ehhez hasonló dolgokat, de ilyet pont nem, szóval kicsit izgatott is voltam.
- Nos, attól függ mennyi pénzt ajánl - néztem vissza a pasasra.
Kicsit feszengett, majd felemelt maga mellől egy aktatáskát és felpöccintette rajta a zárat és felémfordította, a látványtól elállt a lélegzetem is.
- Pontosan százmillió won-t.
Kicsit úgy tettem, mintha gondolkoznék rajta, de na ná, hogy elfogadom, ki ne tenné?!?!
- Jó, rendben legyen - nyújtottam oda udvariasan a jobb kezem a férfinak majd kezetfogtunk és elindultunk a helyszínre...

Kiléptem a limuzinból, lejjebb húztam a szoknyámat és megigazítottam a hajamat, majd elindultam az épületbe. A recepciónál megálltam és vártam, hogy a titkárnő rám figyeljen.
- Mit parancsol? - nézett rám kedves mosollyal.
- Gyakornoki állásra szeretnék jelentkezni - tértem rá azonnal a lényegre.
- Rendben értesítem a főnököt, addig kérem üljön le - intett kezével a kanapék felé. Leültem, és szememmel körbepáztáztam az előteret. Mindenhol a TS felirat díszelgett, meg sok banda kartonpapír mása, amint azokat néztem, csak a szememet forgattam. Hihetetlen, hogy mekkora sztárok, bezzeg én, a színésznő, aki még ilyesmi munkába is belemegy, hogy pénzt kaphasson, semmit sem ér. Kb tíz perccel később odajött hozzám az előbbi nő és az igazgatóhoz kísért.

Benyitottam a szobába, ahol egy férfi a gurulós székében ült.
- Üdvözlöm kisasszon, kérem foglaljon helyet - intett egy fotel felé. Illedelmesen meghajoltam és odamentem a fotelhez, majd lehuppantam.
- Miss Lee mondta, hogy gyakornoki állásra jelentkezne.
- Így van - bólintottam.
- Rendben, hogy is hívják magát?
- Park Hae Ra.
Az igazgató fejével a titkárnője felé bökött aki szépen jegyzetelte a hallottakat.
- Életkor, pontos születési év?
- Tizenkilenc és 1996 május tizehetedike.
Minden kérdésére válaszoltam, majd hazamentem.

A táskámat ledobtam az ajtó melletti kis asztalkára, a cipőimet betettem a helyére, és levettem a szoros ruhámat és átvettem egy kényelmesebb ruhát. A konyhaszekrényből elővettem egy instant tésztát és nekiálltam megfőzni, amikor egy puha valami hozzábújt a lábamhoz, lenéztem és láttam, hogy a kiskutyám, adtam neki is enni és az én tésztám is elkészült és leültem az asztalhoz.

Javában ettem a vacsorámat, amikor hatalmas sikoltozást hallottam az utcáról.
- Légyszi csak egy autogrammot oppa ! - sikoltozta kórusban több tini lány.
A hangzavarra odasétáltam az ablakomhoz és lenéztem a hatalmas lánytömegre, aminek közepén egy fiatal fiú állt kapucniban és egy maszkban, és igyekezett kijutni a fanok gyűrűjéből, sikertelenül.
Ha így folytatják akkor a srác tuti tíz percen belül az intenzíven lesz.
Felkaptam egy kapucnis pulcsit és a kapucniját feltettem a fejemre, majd kirontottam a tömeghez. Igyekeztem az összes lányt arrébb lökdösni. Öt percig tartott, de eljutottam a srácig, kb 20-22 év körüli lehetett, barna hajtincsei kilógtak a kapucnia alól. Megragadtam a karját és vonszolni kezdtem magammal.
- Figyelj, ha egy fotót akarsz vagy ilyesmi, akkor nem kell ilyen durvának lenned - próbálkozott.
- Engem nem érdekel a rohadt autogrammod meg fotód te seggfej! Azt se tudom, hogy ki vagy! - sziszegtem felé, mire az tökre meglepődött.
- Akkor te nem egy fan vagy? - kerekedett el a szeme.
- Képzeld nem! De ha nem sietünk akkor csak a nővéreknek osztogathatsz képet és aláírást!
Egy darabig eltartott mire eljutott a fejéhez a dolog, de nem vártam meg ameddig feldolgozza az információt, a karjánál fogva futni kezdtem vele a lakásom melletti parkba. A fanok sikítozva rohantak utánunk, elég kitartóak.

Beletelt jó pár percbe, meg bújkálásba, de sikerült eltűnni a fanok elől. Beráncigáltam a menekültet a lakásomba és bezártam az ajtót.
- Huhh - sóhajtottam fel és dőltem neki a falnak.
- Köszi - mondta végül, pár unalmas és csendes perc után.
- Csak azért mentettelek meg, mert nem akartam a lányok sikítozását hallgatni.
Erre csak nevetett és eldobta magát a fotelban.
- Te tényleg nem tudod ki vagyok? - vonta fel a szemöldökét.
- Talán kéne? - forgattam a szemeimet.
- Hát, sokan ismernek, de nem zavar, hogy te nem tartozol közéjük legalább nem kéregetsz közös selfie-t meg ilyeneket.
Csak bólintottam összeszorított ajkakkal, nem tudtam mit válaszolni.
- Amúgy mi a neved? - nézett rám
- Park Hae Ra, na és hogy is hívnak téged te "szupersztár"? - kuncogtam.
- Majd egyszer megtudod, ha látsz valahol a TV-ben.
- Azt se tudom hogy nézel ki, a maszkod eltakarja a fele arcodat, hogy is ismerhetnélek fel valahol? - piszkáltam a körmömet. Nem szólt semmit, felállt és lassan odasétált hozzám. Levette a kapucniját és a maszkot is. Barna haja és barna szeme volt. 

- Szerinted most már megismersz?- nézett unott fejjel.

- Ja! - mordultam rá, és arrébbvánszorogtam.
- Kérsz valamit enni vagy inni? - kérdeztem gyorsan.
- Oh - vidult fel - valami kaja jól esne - mondta boldogan. Szerethet enni...

Letette a kávézó asztalra az üres tálat és hátradőlt a fotelban.
- Köszi, ezt is - sóhajtott fel. Mosolyogtam és bólogattam. Az egész hűtőmet felzabálta! Bárcsak úgy járna mint micimackó és nem férne ki az ajtón! Megérdemelné chhh. Ránéztem a karórámra, már fél tizet mutatott, de nem akartam bunkó lenni, hátha feltűnik neki, hogy már bezárt a HaeRa rezidencia. Észrevette, hogy az órámat bámulom és értette is a célzást és felpattant a helyéről.
- De illetlen vagyok, már ennyi az idő, nem zavarlak tovább, köszi a megmentést és a kaját is - nézett rám.
- Igazán semmiség - pedig de! Kikísértem majd elköszöntünk, én nekem meg végre sikerült ágybabújnom. Hamar elaludtam és csak reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel...