Crush Me 2.fejezet

                    Crush Me

                    2.fejezet

- Halló? - szóltam bele a telefonba rekedtes hangon.
- Jó napot! Maga Park Hae Ra kisasszony? - hangzott egy méltóságteljes hang a telefon túloldaláról.
- Igen - feleltem figyelmesen.
- A TS Entertainment-től hívom, ön jelentkezett a gyakornoki állásra?
- Igen, én voltam - ültem fel az ágyon.
- Kérem jöjjön ma be a TS-be tizenegy órára.
- Rendben, ott leszek, viszlát.
- Viszlát - tette le a vonal túl oldalán lévő férfi.
A hívás után az első gondolatom az volt, hogy miként is kezdhetnék bele a terv megvalósításába, tönkretenni és szabotálni a B.A.P-t nem lesz egyszerű. Legalább elláttak volna információkkal, vagy valami. Lassan felálltam az ágyról, majd kimentem reggelizni a konyhába, az evéstől kicsit élénkebb lettem, így volt erőm törni a fejem. Majd a próbákon valahogy igyekszem őket hátráltatni, csak egy ideig, valami nagyobbat kell kitalálnom, ha teljesen tönkre akarom tenni őket.

Pontosan tizenegyre megérkeztem a TS-be, a titkárnő azonnal a főnök irodájába kísért, ezúttal nem ültem le, hanem állva vártam mit akarnak mondani nekem.
- Park Hae Ra kisasszony, még mindig szeretne gyakornok lenni nálunk?
- Természetesen uram - bólintottam.
- Rendben, felvesszük magát egy próba időre, ha megtetszik nekünk, akkor természetesen tovább is maradhat - a főnök hosszasan tudatta velem a teendőimet, segítenem kell a bandáknak meg ilyenek, nem hangzott nehéznek - Akkor elvállalja? - fonta össze ujjait.
- Igen uram - bólintottam ismét.
- Rendben, Miss Lee segít önnek. Miss Lee - nézett titkárnőjére - kérem mutassa be a kisasszonyt - intett felém.
- Azonnal uram - hajolt meg gyorsan és kitessékelt engem az ajtón, majd elindultunk egy stúdió felé.

A stúdióban jó nagy volt a hely, hat srác éppen próbált amikor beléptünk.
Jöttünkre felénkkapták a tekintetüket, kicsit kínosan éreztem magam hat fiú társaságában.
- Fiúk, ő Park Hae Ra, az új gyakornok, ő fog nektek segíteni - mutatott felém.
Én csak a földet bámultam, nagyon kellemetlen volt a szituáció.
- Heh, szerintem elboldogulunk egy ilyen kislány segítsége nélkül is - nevetett az lenézően.
- Hé Himchan, néha lehetnél kedvesebbb is! - bökte oldalba egy barna hajú azt a Himchan nevezetűt, aki szerintem a tükör előtt többet lógott mint amennyi lélegzetet vesz.
- Na Daehyun, ennyire bejön, vagy már ismered? - mondta Himchan, erre a mondatra felkaptam a fejem, mire a tegnapi sráccal találtam szembe magam. A lélegzetem is elállt.
- Áh,, ne hülyéskedj, ez az a lány aki tegnap segített.
- Jaaa a csoda lány - lépett elő nevetve egy nagyon magas srác.
- Na én akkor magatokra hagylak benneteket - szólt a titkárnő és kisurrant az ajtón, legszívesebben én is elszaladtam volna, de sajnos nem tehettem... elvégre sok pénzzel játszadozom. Pár percig igyekeztem a padlót tanulmányozni, fogalmam sem volt arról, hogy mit mondhatnék. Hat fiú állt előttem, ó egy kicsit sem kellemetlen! Valamit beszéltek, mire öt srác, a tegnapit kivéve, kivonult az ajtón.
- Hát végül nem a TV-n keresztül ismertelek meg - próbálkoztam viccelődve.
- Aha - vakarta meg a tarkóját - őszintén nem is gondoltam volna, hogy itt fogsz dolgozni.
Csak mosolyogtam és bólogattam - szóval Daehyun igaz?
- Ja, igen - nevetett kicsit kínosan.
Bámultuk egymást kb öt percig, míg végül, nagy nehezen megszólalt:
- Van kedved meginni egy kávét?
- Persze, miért is ne.

Daehyun elkordinált a konyháig ahol mindkettőnknek csinált egy-egy csésze teát.
- Finom - szóltam amint belekortyoltam a meleg löttybe.
Megköszönte a bókot, majd a szemembe nézett.
- Van kedved elmenni majd valahova?
Tudtam, hogy mire gondol, bár nem tudom, hogy jót tenne-e a tervnek, ha elkezdenék az egyik sráccal kavarni.
- Őm, még nem is nagyon ismerlek, majd lehet egy kicsit később.
Szegényt még nem igazán utasíthatták el, eléggé el volt szomorodva, elvégre egy sztárral ki ne akarna randizni. Ha nem mentem volna bele ebbe az egészbe, akkor szívesen elmentem volna vele.
- Igen igazad van bocsi - mondta.

Nem volt kedvem tovább az elkeseredett és megalázott arcát nézni, inkább felhívtam megbízómat, hogy találkozzunk. Negyed órával később egy fekete limuzin állt meg a házam előtt, be is ültem és köszönés nélkül azonnal rá is tértem a lényegre.
- Az baj lenne ha az egyik sráccal elkezdenék kavarni?
- Nem, sőt, akkor még jobban a bizalmukba férkőzhetnél - kortyolt bele egy pohár borba - kér? - tartott felém egy poharat.
- Nem köszönöm - utasítottam el, világ életemben utáltam az alkoholt. Otthon felhívtam Dae-t és megbeszéltünk egy randit.